Kétségtelen, a borító csak úgy hívogatott magához és szinte már üvöltött, hogy vegyem le a polcról. Csak úgy, mint az előző része. Sőt, merem állítani, hogy még jobb is! Jobban kitölti az a sok minden az egészet. Lehet, hogy másoknak ez sok, de ízlés kérdése, nekem tetszik és meg vagyok vele elégedve.
Tartalom
Nos. Véleményem szerint, a naplós regényeket a legkönnyebb megírni. Ez a könnyebbik út, hogy regényt írjunk. De, ez egy nagyon kicsike pont, amiért ellenszenves.
Aztán ott vannak a szereplők. Még a fő szereplő sincsen kidolgozva, nem hogy a mellék szereplők! Az írnó nő úgy gondolta, hogy a mellékszerplők nem olyan fontosak, legalább is, így éreztem. Ami nagy hiba, hiszen ezek a leg fontosabbak. Vegyük azt a szituációt, hogy az olvasó nem tud azonusulni a szereplővel, ezért más karakterrel próbál egy síkra jutni. Amit ugye csak úgy lehet, hogy jól ki vannak dolgozva szereplők, nem pedig csak oda vannak hányva. Tehát, ez egy nagy hiba, főleg ha az olvasó nem szimpatizál a főszreplővel.
Engem felettébb idegesített az, hogy szinte minden második nap, Kisó (ja, és mi ez a név?!) és Áron lefekszenek. Nem, nem aludni. Az már más, hogy nem írja le részletesen, csak utal rá. Tényleg, csak utal rá, nem egyértelműen, szóval nem tudni biztosan, hogy mi történik.
Rajzok és képek. Tele van velük a könyv. Ezzel nincsen komolyabb bajom. Szükség volt erre a dekorációra, hiszen vannak olyan oldalak, ahol csak egy mondat szerepel. Csak egy. A lapot pedig bedíszíti a sok rajz. Egyébként, ha minden dekort kiveszünk belőle, egy igen vékony könyvet kapunk.
Szinte kiszúrja a szememet a sok fölösleges névelő. MIEZ?! Mindig próbáltam elsuhanni mellette, mintha ott sem lenne, de egyszerűen kiszúrja a szemem. Az író nem tanult az első részből. Nem veszi észre, hogy így teljesen hülyén hangzik egy-egy mondat. Például: "A Bércivel elmentünk vásárolni és az Áron is velünk tartott." Nagyon zavaró és én annyira ideg leszek tőle, hogy képes lennék a falhoz is dobni ilyenkor, csak ugye könyvtári könyv, és nem illik. AHOGY AZ SEM, HOGY FÖLÖSLEGESEN HASZNÁLUNK NÉVELŐKET!
Ismét kitérnék a mintázatra, mert idő közben belekukkantottam. Szóval, sok képpel van elhelyezve, és vannak olyanok, amik nem is tartoznak oda. Szintén szembetűnő és felháborító.
Egy pozitívuma azért mégis van, ne csak szapuljam. Egy délután simán ki lehet olvasni pár óra alatt, vannak olyan lapok, ahol csak egy-egy mondat szerepel.
Térjünk rá a végére, amit szintén spoiler mentesen próbálok leírni. Csak röviden: Az író erőlködve próbált belevinni egy csavart, ami miatt alig várjuk majd a 3. részt. Hát, ez nem sikerült neki, nem nagyon izgat már Kisó nyomora, már túl sok Áron és ő, hogy mindig vita van. Igazából leszarom már, belefáradtam, elég volt olvasni egy nyomorult könyvön a kis románcukat, ahogy szenvednek. ELÉG! És engem már tényleg nem érdekel, hogy a "kapcsolatuknak" mi lesz a sorsa. Nem férnek össze. Ez van. Nyilván való, hogy a kapcsolatuk halálra volt ítélve már az első perctől fogva.
Kedvenc szereplő
Mint azt felül írtam, lehetetlenség azonusilni bármilyen mellékszereplővel. DE nekem mégis megtetszett egy valaki, akit még aranyosnak is találtam.
Kisó nagyija.
SPOILER!! És bevallom, hogy azért csak vol olyan jelenet, ahol majdnem elsírtam magam. Az pedig az volt, amikor Kisó azt álmodta, hogy a papája (aki már meghalt) eljött a mamájáért. Na, akkor tényleg azt hittem, hogy meghalt és bekönnyeztem, mert megkedveltem, még akkor is ha nagyon ritkán van benne a könyvben. SPOILER VÉG!!
Még az is nagyon tetszik, hogy Kisó szoros kapcsolatot ápol vele. Ez tényleg szép dolog.
Kit utáltam?
Kisó. Fhuu, de ki nem állhatom. Pedig a főszereplő.
Az a bajom vele, hogy minden egérből elefántot csinál. Hisztis picsa, csak ezt tudom mondani. Pfuj...
Értékelés
Nem vesztessz semmit, ha nem olvasod el, viszont ha egy rövid olvasmányra vágysz, ez meg van egy délután alatt.
5/3,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése